Kôolajipari logisztika
a csôvezetékek elôtti idôszakban
Magyarországon

      A szénhidrogén-szállítási eszközök és módszerek fejlôdése szervesen kapcsolódik az olajipar fejlôdéséhez. Az évtizedek során folyamatosan változott a különbözô szénhidrogén-származékok iránti igény. Új termékek jelentek meg,amelyeknek a szállítása is új módszereket igényelt. A szénhidrogén-szállítási rendszerek kialakulásában az ország földrajzi helyzete, valamint a történelmi, gazdasági, gazdaságpolitikai hatások is fontos szerepet játszottak.

A kezdetek (1865 –1918)


Kôolaj tartályos szállítása vasúton

Ennek a korszaknak az elejére esett a kôolaj-feldolgozás elsô célterméke,a petróleum elterjedése. A kezdetben külföldi eredetû, elsôsorban világításra használt termék göngyölegben szállítva került a vásárlókhoz. Magyarországon 1865-tôl kezdve létesültek kis petróleumfôzô üzemek, melyek romániai és galíciai,késôbb pedig hazai eredetû kôolajat dolgoztak fel. A késztermék nagyobb részét hordókban,kisebb részét vasúti tartálykocsikkal szállították a fogyasztókhoz. A századfordulón már nagyüzemnek minôsülô olajfeldolgozó üzemek létesültek. Pozsonyba és Budapestre elsôsorban dunai uszályokkal, Fiumébe tengeri hajókon érkezett a kôolaj. A galíciai kôolajat vasúti tartálykocsikkal szállították a finomítókba. A századforduló után már nagyobb kapacitású finomító üzemek épültek. A petróleum mellett – az automobilizmus megindulásával – megjelent a benzin és a gázolaj. Mivel az igények nem tették szükségessé a szállítási technológia fejlesztését, a kôolajipar gyors fejlôdését a hozzá kapcsolódó logisztika nem követte .(A kôolajszállítást hajókkal,vasúti tartálykocsikkal gazdaságosan megoldották.) Ugyanez volt jellemzô a késztermékek szállítására is.

A két világháború között (1918 –1939)


Kôolajtermék hordóba töltése

Az I.világháborút lezáró békeszerzôdést követôen a nagy üzemek többsége és a kôolajlelôhelyek az elcsatolt országrészekben maradtak. Az új országhatáron belül csak két közepes nagyságú finomító és négy kisebb üzem maradt. A Duna mellett lévô csepeli és almásfüzitôi finomítók uszályos kôolajellátásra épültek, a kisebb üzemek pedig tartálykocsin kapták a kôolajat. Bár nyersanyag csak külföldi forrásból állt rendelkezésre, a finomítók száma és kapacitása folyamatosan növekedett. A késztermékek szállításában némi változást hozott az elsô tankautók megjelenése az országban, ugyanakkor a korszerûtlen úthálózat és az autók alacsony száma miatt a tankautós szállítás részesedése alacsony volt. A szállítások zömét vasúton és göngyölegben bonyolították le.


Tankautós szállítás a csôvezeték elôtti idôszakban